Pipamocsok az első cicám.egy bokorba találtuk,négy testvérével éldegélt ott.Nem volt túl egyszerü megfogni,jó néhány karistolást szereztem a tüskék között,mire sikerült.Mikor hazavittük,olyan pici volt,hogy elfért egy kenyérkosárban.Fürdőtt,evett,szép kislett. Az elsö idöben nem jöhetett be a hálóba.Anyám szerint éppen elég ha a lakásban van,a szobában nincs keresni valója.(Ma már el sem hiszi hogy valaha igy gondolkodott.)Szoval a cica lefeküdt a küszöbre,és onnan bámult vágyakozva befelé.Több mint egy évig csak a konyha és az elöszoba szolgált a közlekedéséhez .Látszott hogy zavarja.Boldog,elégedett cica volt,de rosszul esett neki hogy ki van tiltva a legkényelmesebb helyröl. Aztán napokig tartó höség jött.-olyasmi mint az idén is többször-Hiába a nyitott ablakok a kereszthuzat,levegö semmi.Szenvedtünk mi emberek is és az állatok még jobban.Anyu vizzel locsolta Pipamocskot hogy lehüljön kicsit,és bár a macskák köztudottan nem szeretik a vizet ö-akkor-hálásan fogadta.És mégis rosszul lett. A szivecskéje gyenge volt,és nem birta a höséget.Se elötte,se azóta nem láttam elájulni macskát.Mikor összerogyott,anyám felkapta,vizet fröcskölt rá,dörgölte a kis mellkasát.És amikor magához tért bevitte a szobába,és az ágyra tette.És attol kezdve,Mocsok visszavonhatatlanul birtokba vette az egész lakást . Csak imádott gazdija-anyu-fekhelyét tartja tiszteletben.Mostanra 6 kilos büszke kandur lett belölle.És válogatós.nem eszi meg az olcsobb cicakajákat,csak a két leghiresebb márkát.De konzerv sem lehet,csak alutasakos,és szárazbol pedig a zőldfüves.Ha ugy érzi bántják a gazdiját-elég ha egy beszélgetés kicsit hangosabb-ráveti magát a;;vétkesre,és harapja...
Szoval Pipamocsok,valoban,az,ami a neve.De imádni való.
Ribi nem sokkal később került hozzám,miután elköltöztem otthonról. Egy idöben falun éltem,és külömbözö okokból utáltam mint a bünömet.Hiányzott az anyám,és hiányzott Mocsok. Elhatároztam hogy szerzek egy cicót. A fóliában ahol dolgoztam,született egy alom,és én kinéztem magamnak egy koromfekete kismacskát.De amikor meg akartam fogni,állandoan egy fehér-fekete foltos kis,, nyinyi,,jött oda.Végül nem vfolt más választásom,mint megfogni,és magammal vinni. Ő volt Ribi.Nem bántam meg,hogy kiválasztott.Kicsinek simulós volt,bujos,állandoan mellettem akart lenni.Késöbb önállóbb lett,sőt túlzottan is az.Most már van hogy egész nap nem is látom.Felvonul valamelyik szekrény tetejére és nem jön le,csak ha valami intézni valója van.
Lotyi fél évvel késöbb lett az enyém.Akkor is fóliába dolgoztam-,már egy másik helyen-és ő minden nap reggeli idöben megjelent koldulni amikor reggeliztünk.Rögtön ,,beleszerettem,,.A tulajdonos ,,kártevőnek tekintette,ezért el akarták pusztitani.
Túlélt egy szó szerinti akasztást és meghurkozást.Valahogy ki tudott szabadulni.Ezután sikerült megfognom,és hazavinnem.Mivel ilyedt volt és vad,elöször ládába tettem.Az azon lévö résen át,óvatossan ismerkedtek Ribivel.Este már ki is engedtem,és a két cica egész éjjel a lakást járta.Ribi irigység nélkül lelkiismeretessen mutatott meg mindent az uj jövevénynek. Nem sokkal késöbb hazaköltöztem,és velem jött a két cica. Kőzel négyszáz kilométert tettek meg a hátamon egy zsákban.Zokszó nélkül viselték,és ezért még jobban imádom öket.
Cafi már itthon került a társaságunkba.Egy papirdobozból kinálgatta az akkori gazdája négy testvérével eggyütt.Ő a doboz sarkában kuporgott. Szerintem ö volt a leghelyesebb, és szivesen magamhoz vettem volna.De a két macska mellé nem akartam mégse.Az órák teltek,és minden kutyust elvittek már,kivéve őt.Ugyhogy tudtam, nekem van szánva. És igy is lett.Persze az ártatlan,vakkantani sem merő kis szörgombocból,mára igazi rosszcsont lett.De nem baj,igy jó ez. Azt hiszem,-bár vannak persze olyan emberek,akiket szeretek,és szeretnek-ezek nélkül az állatok nélkül az életem nem lenne teljes.